Kompetencia: Azon elvárható ismeretek, képességek, magatartási és viselkedési jegyek összessége, mely által a személy képes lesz egy adott feladat eredményes teljesítésére.

Belépési/bemeneti kompetencia: Mindazon kompetenciák összessége, melyek szükségesek egy képzés,- szakképzés megkezdéséhez.

Kilépési/kimeneti kompetencia: Mindazon kompetenciák összessége, melyek szükségesek egy képzés,- szakképzés befejezéséhez, a szakképesítés megszerzéséhez.

Kompetencia alapú képzés: Olyan képzés, mely előre meghatározott kompetenciák megszerzésére irányul. A tanuló ismeri a megszerzendő kompetenciákat és a kompetencia megszerzését mérő-értékelő módszereket is. A tanulók tudását, teljesítményét individualizált módon mérik.

Általános/kulcskompetenciák: Azon kompetenciák összessége, melyeket egy adott képzésben (szakmacsoportban) minden tanulónak el kell sajátítani.

Kompetencia struktúra:

- Ismeretek, tudás: megszerzett (szakmai) információk, amivel az adott személy - különböző szinten - rendelkezik.

- Készségek, képességek: melyek adott fizikai és szellemi feladatok teljesülésének képességét biztosítják.

- Tulajdonságok (személyiségvonások): vagyis a pszichikai-fizikai jellemzők, és a helyzetekre, információkra adott válaszreakciók.

Elvárható, hogy a szakképzés megkezdéséig a tanulók - addigi tanulmányaik és élettapasztalataik alapján - már rendelkezzenek a kompetenciák egy olyan „átlagos" szintjével, amelyre - szakmájától függetlenül - minden embernek szüksége van munkája során.

A kidolgozásra került kompetencia térkép az idegen nyelv területén az oktatás bemeneti kompetenciáit tartalmazza, melyeket a képzés megkezdése előtt (közben?) illetve a képzés befejezésekor kívánunk mérni.

A szakképzést előkészítő évfolyamon szakképzést előkészítő, kompetencia-alapú oktatás folyik. Itt nyílik lehetőség a kiemelt kompetenciák fejlesztésére is. Ennek keretében alapkészségek fejlesztése, szocializáció, pályaorientáció és szakmai alapozás történik.

A kompetencia-alapú fejlesztés a szakképzés megkezdéséhez szükséges bemeneti kompetenciák megszerzését teszi lehetővé. A tanulási utak sajátos, komplex támogatását tűzi ki feladatként, s ezzel túllép az oktatás-nevelés-képzés hagyományos rendszerén, ugyanakkor előírja az egyéni különbségekre alapozott nevelés kialakításának szükségességét.

Általános tanulási képességek: Képes új információk, ismeretek befogadására, és felhasználására. Ott lehet kulcskompetencia, ahol a szakembernek gyakran és/vagy gyorsan új információt, ismereteket, módszereket, eljárásokat kell elsajátítania.

Idegen nyelv tanuási képességek: A magyar nyelv helyes elsajátítása mellett ma már alapkövetelmény legalább egy idegen nyelv ismerete.

Kreativitás ötletgazdagság: Képes a feladat elvégzéséhez/megoldásához szükséges újszerű ötletek kigondolására.

Fogalmazó készség: Képes gondolatait kerek és egymással összefüggő mondatokban megfogalmazni. Olyan szakmákban kulcskompetencia, ahol a kommunikáció tartalma és/vagy a kommunikációs partner gyakran változik, ugyanakkor a szakember munkájának sikere azon múlik, hogy hogyan tud mások számára érthető módon információt átadni.

Nyelvhelyesség: Gondolatai átadása során a megfelelő kifejezéseket használja, valamint helyesen alkalmazza a nyelvtani és mondatszerkesztési szabályokat. Olyan szakmákban lehet fontos, ahol a szakember szóbeli és/vagy írásbeli megnyilvánulásai alapján alkotnak képet az ügyfelek, partnerek a cégről, illetve ahol mások számára „minta" lehet a szakember kommunikációja.

A kulcskompetenciák : Mielőtt érdemben foglalkoznánk a tanulás-tanítás kompetencia-alapú megközelítésével a kulcskompetenciák fejlesztésének és értékelésének problémáival, érdemes különbséget tenni a kompetencia és a kulcskompetencia fogalma között. Az OECD által indított DeSeCo (Defining and Selecting Key Competencies) program (1997-2002) a következő módon definiálta a kompetencia fogalmát: „a kompetencia képesség a komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására". A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és értékeket egyaránt. A DeSECo programban részt vett szakemberek a sikeres társadalmi léthez, a jelen és a jövő kihívásainak legyőzéséhez szükséges kompetenciákat határozták meg. Az együttműködéssel, a társadalmi léttel, az alkalmazható tudással és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kulcskompetenciákat emelték ki. Azokról a kompetenciákról van szó, amelyek a munkába álláshoz, az élethez és a korszerű műveltség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükségesek, egyéni, társadalmi és gazdasági szinten egyaránt fontosak. Hasonló elvek és szempontok szerint dolgozott az Európai Unió alapképességek (basic skills), majd kulcskompetencia (key competence) munkabizottsága, amely nyolc területet értelmezett az alábbiak szerint: anyanyelvi kommunikáció, idegen nyelvi kommunikáció, matematikai és természettudományos kompetencia, digitális kompetencia, a hatékony, önálló tanulás, szociális és állampolgári kompetencia, kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia, kulturális tudatosság. 4 A kulcskompetenciák felsorolásán túl az egyes területek meghatározása és strukturálása (ismeretek, képességek, attitűdök) is megjelenik.

Szükséges ismeretek, képességek, attitűdök:

Az egyén rendelkezik azzal a képességgel, hogy különféle kommunikációs helyzetekben, szóban és írásban kommunikálni tud, kommunikációját figyelemmel kíséri, és a helyzetnek megfelelően alakítja. Képes megkülönböztetni és felhasználni különféle típusú szövegeket, megkeresni, összegyűjteni és feldolgozni információkat, képes különböz segédeszközöket használni, saját szóbeli és írásbeli érveit a helyzetnek megfelelő módon meggyőzően megfogalmazni és kifejezni. A pozitív attitűd magában foglalja a kritikus és építő jellegű párbeszédre való törekvést, az esztétikai minőség tiszteletét, és mások megismerésének az igényét. Ehhez ismernünk kell a nyelv másokra gyakorolt hatását, a társadalmilag felelős nyelvhasználat jelentőségét.

A hatékony, önálló tanulás:

A hatékony, önálló tanulás azt jelenti, hogy az egyén képes kitartóan tanulni, saját tanulását megszervezni, egyénileg és csoportban egyaránt, ideértve az idővel és az információval való hatékony gazdálkodást is. Felismeri szükségleteit és lehetőségeit, ismeri a tanulás folyamatát. Ez egyrészt új ismeretek szerzését, feldolgozását és beépülését, másrészt útmutatások stratégiák, értelmezési sémák, forgatókönyvek keresését és alkalmazását jelenti. A hatékony és önálló tanulás arra készteti a tanulót, hogy előzetes tanulási és élettapasztalataira építve tudását és képességeit helyzetek sokaságában használja otthon, a munkában, az oktatásban és képzésben. A motiváció és a magabiztosság e kompetencia elengedhetetlen eleme. Ahol a tanulás a munka- vagy karriercélok teljesítését szolgálja, az egyénnek megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie a szükséges kompetenciákról, tudástartalmakról, képességekr l és szakképesítésekr l. A hatékony és önálló tanulás feltétele, hogy az egyén ismerje és értse saját tanulási stratégiáit, készségeinek és szaktudásának erős és gyenge pontjait, valamint képes legyen megtalálni a számára elérhető oktatási és képzési lehetőségeket, útmutatást/támogatást. A hatékony és önálló tanulás olyan alapvet képességek meglétét igényli, mint az írás, olvasás, számolás, valamint az IST5-eszközök használata. E készségekre épül az új ismeretek, elsajátítása, feldolgozása és beépítése. A hatékony és önálló tanulás további feltétele a saját tanulási stratégia kialakítása, a motiváció folyamatos fenntartása, a figyelem összpontosítása, valamint a tanulás szándékának és céljának kritikus mérlegelése. Az egyénnek képesnek kell lennie a közös munkára és tudásának másokkal való megosztására heterogén csoportban, saját munkája értékelésére és szükség esetén tanács, információ és támogatás kérésére. A pozitív attitűd mögött motiváció és magabiztosság húzódik, amely a sikeres tanulás egyik záloga lehet egész életen át. A problémamegoldó attitűd segíti a tanulási folyamatot, az akadályok leküzdését és a változások kezelését. A pozitív hozzáállás elengedhetetlen eleme, hogy korábbi tanulási és élettapasztalatainkat felhasználjuk, új tanulási lehetőségeket kutassunk fel, és a tanultakat az élet minden területén széles körben alkalmazzuk. A Nemzeti alaptanterv meghatározása szerint: „A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához".

A kulcskompetenciák fejlesztése:

Hogyan lehet a hazai pedagógiai hagyományokhoz illeszteni és a tartalmi szabályozás rendszerébe beépíteni, elterjeszteni az Európai Unió ajánlását? Nyilvánvaló, hogy a kérdés megválaszolása nem pusztán oktatáspolitikai és elméleti szempontból izgalmas. A kulcskompetenciák hatékony, iskolai fejlesztéséről és megbízható értékeléséről van szó.

Makroszinten a következ kérdések merülnek fel:

- Hogyan függenek össze a tanulói és a tanári kompetenciák?

- Milyen kapcsolat van a hatékony kompetenciafejlesztés (tanulói, tanári) és az intézményi innováció között?

A kulcskompetenciák hatékony, iskolai fejlesztése mikroszinten tantervi, tanulásszervezési és módszertani problémákat egyaránt érint. A tantervi tananyag fogalmának és szerepének megváltozása alapvető tényező a fejlesztésben. A Pedagógiai Lexikon meghatározása szerint a tantervi tananyag az „oktatás és a tanulás kiválasztott elrendezett tudásanyaga. A tananyag komplex rendszert alkot, amely több szempontból csoportosítható. Belső struktúráját a hazai oktatáselmélet hagyományosan az ismeretek és az alkalmazások tananyagaira osztja fel. Ennek megfelelően a tantervi tartalom összetett, komplex rendszer, nem egyenlő a tananyag horizontális és vertikális elrendezésével. Napjainkban a tantervi tartalom kiválasztásában és elrendezésében kiemelt szerepet kapnak a fejlesztendő kulcskompetenciák. A tantervi tartalom nem kötött, hanem lényegesen rugalmasabb, a fejlesztés eszközként működik. Hazai kutatások is kimutatták, hogy a tudás transzferjét két tényező hátráltatja. A kötött tartalom és a gondolkodási képességek fejletlensége. A tantervi tartalom ennek értelmében nem pusztán mennyiségi, hanemstrukturális probléma.

Mindez a gyakorlatban:

Hogyan lehet a tartalomba ágyazott képességfejlesztést a gyakorlatban megvalósítani? A tantervi tartalom tudatos tervezése és strukturálása mellett a fejlesztések döntő tényezője a tanulás-tanítás tervezése mellett a folyamat szervezése. A kulcskompetenciák hatékony fejlesztése előtérbe helyezi egyfelől az iskolán belüli és kívüli (formális, non-formális és informális) tanulást, másrészt a progresszív (kooperatív és személyre szabott tanulás) technikákat. Ezzel párhuzamosan kiemelt szerephez jutnak a fejlesztés folyamatában a tanulásszervezés motiváló módszerei. A teljesség igénye nélkül: a csoportmunka, a játék, a vita, a kutató-felfedező módszer, a projekt-módszer. A folyamat tervezése és szervezése azt is jelenti, hogy a fejlesztés szereplői (kutatók, programfejlesztők, pedagógusok, tanulók) tudják azt, hogy honnan hová szeretnének eljutni. Megbízható módon ismerik a kiinduló helyzetet, nyomon követik az adott kompetenciaterület fejlődését.