A kognitív pszichológiát ért vádak közt talán a leggyakoribb, hogy követői nem veszik komolyan az érzelmek megismerést befolyásoló erejét. Tény, hogy a klasszikus értelemben vett kognitív pszichológia a számítógép metaforájából indul ki, és az információ kódolását, tárolását, előhívását állítja fókuszba. Mára azonban megfogalmazódott az igény az érzelmek és gondolkodás kapcsolatának vizsgálatára, és eredmények is születtek e témában. (Eysenck és Keane, 1997; Forgács, 2001) A kutatásoknak először tisztázni kellett az alapvető fogalmak meghatározását. „... az affektus széles fogalma tartalmazza mind a hangulat, mind az érzelmek jelenségét...a hangulat... viszonylag alacsony intenzitású, diffúz és hosszan tartó érzelmi állapotnak tekinthető, , jól azonosítható előzmény és különösebb tatalom nélkül...A jól körvonalazott érzelmek pedig gyors lefutású, intenzív jelenségek, amelyek többnyire azonosítható okkal, nemkülönben világos, prototipikus kognitív tartalommal rendelkeznek." (Forgács, 2001.15)

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül áttekintjük a pszichológia azon eredményeit, amelyek a tanárképzés, tanárrá válás szempontjából is megfontolandók lehetnek. Az újabb kutatások szerint az érzelmek és gondolkodás viszonya kétirányú, és a kognitív reprezentációk asszociációs hálózatán keresztül kapcsolódik egymáshoz. Elfogadott tény, hogy az érzelmek egyaránt jelen vannak a figyelem, emlékezet, gondolkodás és ítéletalkotás területén. Érzelmi állapottól függő információ előhívás jön létre, ha a kódolási hangulat megegyezik az előhívási hangulattal. Így felidézéskor először az érzelmi vonatkozású információk aktiválódnak, és a hozzájuk kapcsolódó kognitív információkkal együtt előtörnek. További figyelemreméltó eredmény a hangulatnak a szelektív figyelemre és gondolkodásra gyakorolt hatása. Az adott érzelem-kongruens információk, szavak, fogalmak, témák az előzetes elvárások szűrőjén keresztül könnyen hozzáférhetőkké válnak, és az érzelem az asszociációkat, következtetéseket, interpretációkat is befolyásolni fogja. „A hangulat ilyen asszociatív hatásai az emberekről alkotott benyomásainkra... és az énpercepcióinkra is hatással vannak..."(Forgács, 2001.22)

A kutatások az érzelmek és gondolkodási stílus között is mutattak ki összefüggést. A pozitív érzelmek inkább kedveznek a sematikus gondolatoknak, míg a negatív érzelem a részletező, aprólékos információkat részesíti előnyben a szociális megismerésnél. Pozitív gondolkodás mellett gyakrabban hagyatkozunk sémákra és forgatókönyvekre, tehermentesítve ezzel kognitív funkcióinkat, és a megmaradt kapacitást a kontextus finomabb vonatkozásaira tudjuk fordítani. (Bless, 2001) „A pozitív érzelmek azt az üzenetet hordozva, hogy a „világgal minden rendben van"...sematikus és heurisztikus információ-feldolgozásra buzdítanak, tágabb teret engedve ...a kreatív gondolkodásnak, míg a negatív érzelmek a helyzetek problematikus, bonyolult voltát jelezve figyelmesebb, aprólékosabb..."feszes" kognitív stratégiákat mozgósítanak." (Forgács, 2001.26)

Smith és Kirby az érzelmeket figyelem szabályozó és motivációs feladatot ellátó „jóllét monitornak, vezérlő rendszernek" tekinti (Smith és Kirby 2001.98). Modelljük alapján egy úgynevezett „kiértékelés detektor" folyamatosan pásztázza a környezetet, és információkat gyűjt be különböző forrásokból (észlelt ingerek, asszociatív és fogalmi feldolgozás szintjéről) anélkül, hogy a figyelmi kapacitást különösebben igénybe venné. Az összegyűjtött, kiértékelt információk meghatározzák érzelmi állapotunkat. Ha az ingerek, információk elérnek egy bizonyos ingerküszöböt, úgy érzelmi reakciót kiváltva, az a figyelmünket a környezet fontos történéseire irányítja, amelyet aztán tudatos válasz és döntés követ.

Érzelmeink a magunkról való gondolkodást is befolyásolják. Saját magunk meghatározásához jelen viselkedésünkön túl azt is felhasználjuk, hogy a múltban miként láttuk magunkat, és milyen képünk van a jövőre vonatkozóan, epizodikus és szemantikus elemeket egyaránt alkalmazva. Ezt a kiterjedt tudásrendszert „énaspektusoknak" nevezett kategóriákba soroljuk, amelyek „...biografikusak, és az egyén életszerepeit (mint például tanár...), sajátos helyzeteit (például gyerekek...társaságát) érzelmi állapotait, személyiségvonásait, személyközi kapcsolatait...tükrözik." „...az énnel kapcsolatos érzések az énrepertoárban található hiedelmek pozitív vagy negatív tartalmának felelnek meg, talán azzal súlyozva, hogy milyen gyakran aktiválódnak a használati énfogalomban." (Showers, 2001. 288)

Az érzelem és gondolkodás kapcsolatát vizsgáló kutatások vázlatos áttekintéséből is látható, hogy a két kategória egymással összefüggő rendszert alkot, amelyben kölcsönös egymásra hatás figyelhető meg. Így a tanárképzéssel, tanárrá válás folyamatával foglalkozva sem hagyható figyelmen kívül az érzelmek szerepe. Elfogadva azt az álláspontot, hogy mind a jelöltek, mind a tanárképzés számára, a képzés megkezdésekor nagy jelentőséggel bír az előzetes nézetek/hiedelmek feltárása (Dudás, 2005, 2007; Falus 2001 ab, 2006; Kimmel, 2007) ki kell egészíteni az érzelmek szerepével is. Részben azért, mert a múlt tapasztalataiból nem csupán az információ, a történetek részletei, szereplő személyek (pl. tanári minta) idéződnek fel, hanem felszínre kerülnek a hozzájuk tapadó érzelmek is. Másrészt a reflexióról szóló fejezetben áttekintettük, hogy az elemzéshez, az események racionális szemléléséhez szükség van azok érzelmi feldolgozásra. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik továbbá az a szempont is, hogy megtudjuk, a jelöltek tanári énképe milyen tartalmakból tevődik össze, és ez a tartalom milyen érzelmi színezettel bír. Hasznos volna olyan kezdő tanárok pályára bocsátása, akik kompetensnek érzik magukat a feladatok elvégzésére és a problémák megoldására, megkönnyítve ezzel a kezdő évek nehézségeit.

Mivel a tanulási folyamatok és a hangulat, érzelmek között is összefüggést találtak a kutatók, nem hagyható figyelmen kívül sem a tanárképzésben, sem a majdani tanári munkában a pozitív, érzelmi biztonságot nyújtó légkör jelentősége. „A további kutatási-fejlesztési feladatokat meghatározva az elméleti kutatások terén főként a pedagógusok emocionális sajátosságainak, a pedagógus énkép alakulásának vizsgálatára kell utalnunk." (Falus, 2006.146)