| < 2025. november > | ||||||
| H | K | SZ | CS | P | SZO | V |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
.jpg)




2020 tavaszán a Covid19 járvány a tanulásszervezés teljes újragondolását igényelte világszerte valamennyi oktatási intézményben. A digitális tanításra való átállás felgyorsította olyan módszerek meghonosodását, amelyek a fejlett oktatási rendszerű országokban már bevált szokásként vannak jelen, ezzel hatalmas tempójú digitális fejlődésnek tette ki az érintett pedagógusokat, a diákokat és a szülőket. A digitális oktatás egy alternatív, egyéni tanulmányi úttá vált, amelynek során a pedagógus, mint segítő, facilitátor jelent meg a tanulási folyamatban. Ugyanakkor a tantermen kívüli munkarendre történő átállás a személyes nevelő-gyerek, tanuló-tanár interakciót teljesen kiiktatta, így a közérzet, a személyes hatékonyság, mentális jóllét, a személyiség fejlesztése csorbát szenvedett.
Mindezen témát járja körül a Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat most megjelent 9. évfolyamának (2021) 2. száma. A lapszám letölthető http://ojs.elte.hu/gyermekneveles/issue/view/227/95 oldalról, a letöltött dokumentumot csatoltuk is. Jó olvasást kívánunk!