2026. április 15.Április 14-én a „Csemegézés a szombathelyi mozik történetéből” címmel tartott előadást Mayer Rudolf, az AGORA–Savaria Filmszínház szakmacsoport-vezetője az egykori Savaria mozi nagytermében a Nyugdíjas Egyetem közönségének. Rögtön az elején egy, talán a jövőben megoldódó, nézői problémafelvetésre - miszerint mikorra várható az akadálymentesítettés -, adott választ az igazgató. Kiderült, hogy az ötvenhárom évvel ezelőtt átadott épület tervezésekor még nem volt előírás a lift kialakítása, és a későbbi felújítások során sem valósult meg a pótlás, azonban folyamatban van a kialakítás megtervezése, majdani megvalósítása.
A jelenlévők többsége még a hagyományos, egytermes mozik világában szocializálódott: a szépkorú generáció személyes élményei - első mozilátogatások, közösségi élmények - szorosan kötődnek a filmszínházhoz. Mayer Rudolf kitért arra, hogy az AGORA programkínálatában ma is szerepelnek kifejezetten idősebb korosztálynak szóló vetítések és filmklubok, amelyeket a Nyugdíjas Egyetem néhány hallgatója rendszeresen látogat is.
Az előadás alapját Gál József „Az Apollótól a Savariáig” című, Szombathely mozitörténetét feldolgozó kötete adta, amely átfogó képet ad a város filmszínházi múltjáról az első vetítésektől napjainkig. Mayer Rudolf megemlítette az 1973-ban lebontott Szabária mozgót is, amely a Király utca és a Malom utca sarkán állt. Az időrendi áttekintést technikatörténeti bemutató egészítette ki: az előadó szemléltette az analóg filmvetítés működését, bemutatta a 35 mm-es filmszalagot, a perforáció szerepét, valamint a hangrögzítés módját. Elhangzott, hogy a mozgókép illúzióját a másodpercenként vetített legalább 24 képkocka biztosítja. A vetítőgépek működésében fontos szerepet játszott a képkockák rövid idejű megállítása és továbbítása. Az analóg korszakban a filmek több tekercsből álltak, amelyek egyenként jellemzően 20-40 percnyi játékidőt tartalmaztak. A vetítések során két gépet használtak, a gépész feladata volt a megfelelő időben történő váltás. A technológia hibalehetőségei - például filmszakadás vagy kifutás - a vetítések megszakadásához vezettek. A digitális technológia elterjedése alapvetően gazdasági okokra vezethető vissza. Az analóg filmek előállítása jelentős költséggel járt, míg utóbbi rendszere lényegesen olcsóbb és rugalmasabb. Egyetlen adathordozón több film is tárolható, míg korábban egy tekercs csak korlátozott időtartamú anyagot tartalmazott.
A program külön foglalkozott a Savaria mozi épületének történetével és építészeti sajátosságaival. Az 1973-ban átadott létesítményt Mátis Lajos, Ybl Miklós-díjas okleveles építészmérnök tervezte. Az alaprajzi kialakítása két, egymáshoz képest elforgatott négyzeten alapul, amely sajátos térszervezést eredményez. A nagyterem eredetileg 565 férőhelyes volt, jelenleg 348 férőhellyel üzemel. A vetítővászon a maga idejében kiemelkedő méretűnek számított. A mozi 2010-ben átfogó felújításon esett át, amelynek során korszerűsítették az épület burkolatait, szigetelését és technikai rendszereit. A rekonstrukció uniós támogatással valósult meg, hozzájárult ahhoz, hogy az épület megőrizze eredeti funkcióját, amely manapság egyedülálló kultúr-, és helytörténeti érték. Szó esett a szombathelyi és megyei mozihálózat átalakulásáról is. A 20. század második felében jelentős számú mozi működött a térségben, azonban a multiplexek megjelenése, majd a digitális átállás és a streaming szolgáltatások térnyerése alapvetően átalakította a piacot. Az intézményvezető statisztikai adatokkal illusztrálta a nézőszámok alakulását, valamint a működtetés gazdasági feltételeit. 1959-ben például több, mint félmillió látogatót jegyeztek évente, ma ez a szám közel 53 ezer főt jelent.
Képgaléria itt elérhető!
